ANYÁK NAPJA – egy igen rendhagyó nézőpontból – „NEM CSAK ANYÁKNAK!”

Lehet, hogy felkeverek benned néhány érzelmet, és az igazság(talanság) is felbukkanhat az írásom olvasása közben, DE… Mégis bátor vagyok, és megírom ezt a cikket. Egy félárva KISLÁNY, egy anyává még nem vált NŐ és a CSALÁDÁLLÍTÓ SZAKEMBER szerepkörében írok.

Azzal kezdem, hogy leveszem a terhet minden szülőről. Szakemberként tudom, hogy azért választottuk éppen azokat a szülőket, akiket, mert pontosan ők a legtökéletesebbek a számunkra, hogy általuk megéljünk olyan fájdalmakat is, amelyek akaraterőt, túlélési kulcsot adnak felnőtté válásunkkor a kezünkbe. Az életünk első szakaszában figyeljük, mit csinál a nő, az anya, és mit csinál a férfi, az apa. Kialakul bennünk egy kép, egy minta, egy szeretetnyelv, és nem csak a jó, hanem a rossz is eljut hozzánk. Ez így természetes! A jót könnyen kezeljük, majd a fájdalom, a hiány, a sérülés hatására azt mondja a kicsi énünk: „majd én jobban csinálom, mint ők!”, és elkezdi a felnőtt életét. Aztán persze később visszanézünk, hogy valóban sikerült-e a nagy terv! Tehát, amikor sérülést okozunk a gyermekünknek, segítjük az életét. DE úgy is taníthatunk, hogy nem kell annyira fájjon…. Egy-két hiba becsúszhat… És, kedves szülő, most figyelj!!! Képzeld el, hogy a gyermeked, annyira szeret Téged, hogy bármekkora áldozatot képes hozni, csak azért, hogy bebizonyítsa ezt! Képes lemondani a boldogságáról, ugyanolyan rákot csinálni magának, mint a szülőjének, alkoholistává válhat, mint a szülője, elválhat, vagy éppen belekényszeríti magát egy olyan házasságba, mint a szülei, vagyis képes ugyanúgy élni az életét, még akkor is, ha direkt máshogy akarja csinálni! Egyszerűen hűen vágyakozik a szeretetedre, és minden áron!!! Amikor látszólag megtagad, a lelke még akkor sem adja fel…. Lásd a gyermekedet, gyermekeidet ezzel a szemmel is! Figyelj oda, hogy mi a legjobb neki!

SEGÍTSD, HOGY OLYAN DOLGOKAT ÉLHESSEN MEG ÉS TANULHASSON MEG, AMI FELEMELI, ÉS NE OLYANOKAT, AMIBŐL KIMÁSZNIA, FELÁLLNIA KELL!!!  

Mit tehetsz MOST valódi szülőként? Belenézel a gyermeked szemébe, és felteszed magadnak a kérdést:

  • Vajon mit tehetek meg MOST, hogy a gyermekem még annál is boldogabb legyen, mint amit el tud képzelni…?

És tudod, hogy miből tudhatod szülőként, hogy jól csináltad?

Abból, hogy a gyermeked továbbadta az életet, boldog kiegyensúlyozott párkapcsolata van, örömmel végzi a munkáját, hivatását, és fantasztikus életigenlő, szeretetteljes életet él!

Most Neked írok, aki már felnőtté váltál, és vagy már van gyermeked, vagy nincs, szinte mindegy is, mert a gyermekvállalás minden ember számára „téma” az életben. A Szeretet Rendjének törvényei alapján az életet akkor értékeljük igazán, amikor továbbadjuk az életünket, és gyermekünk születik. Vannak, akiknek ez nem sikerül(t), nekik persze akkor is lehet teljes életük. Az nagyszerű, ha vállalnak feladatot ezen a területen, például olyan embereknek segítenek, akik szülővé válnak tanítás, családállítás útján – az én életemben így jelenik ez meg. Kaptam pár évre egy kislányt a második házasságomban, akinek támasza lehettem. Voltam várandós nagyon fiatalon, és már közel az 50-hez… Nagyon nagy különbség volt érett gondolkodással megélni ezt, és a nem megszületés, vagyis a gyermek elvesztését. Azért beszélek, írok erről, hogy lásd a hiány szemével is a szülőség, a gyermek értékét! Persze vannak, akik tudatosan nem vállalnak gyermeket, ezt is megértem, elfogadom. Ám, biztosan tudom szakemberként, magánemberként is, hogy amikor nincs gyermek, annak mindig van lelki oka is, amit Rendbe lehet tenni… Tehát vannak, akiknek nem sikerült a gyermekvállalás, és jusson eszedbe, hogy milyen „szerencsés” és nagyszerű vagy, ha neked ez megadatott, vagy éppen várod, hogy odaérj, amikor ezt vállalni fogod! Én még mindig nem döntöttem úgy, hogy nem akarok, nem vállalok gyermeket, hiszek a csodákban is, és az egészségem is engedi, és még mindig úgy érzem, hogy bármi is történhet az életemben. Addig is segítek sok másik embernek, akik továbbadják az életet! Én sem véletlenül lettem éppen családállító, van bőven dolgom nekem is a saját életemben is!

Na, most még egy szerepkörömet szeretném megmutatni Neked…

Ez a (fél)ÁRVA kislány…. Az életben a világ legtermészetesebb történése egy ember számára a világ legfájdalmasabb eseménye… Meghalnak a szüleink. Szerintem a szülő elvesztése, hiába van benne a rendszerben az, hogy megtörténik, mégis egy tragédia lehet a gyermek számára. Ők azok, akik legrégebb óta részei az életünknek, őrült nagy űrt, fájdalmat, hiányt tudnak okozni. Ha jó a kapcsolat, akkor azért, ha nem, akkor azért. Van, hogy fáj egy szülő viselkedése a gyermekének. És akkor, amikor elveszítjük, akkor annak lehetőségét, reményét is elveszítjük, hogy talán-esetleg-egyszer jóra fordulhat még a kapcsolatunk… És van, amikor annyira szeretjük a szüleinket, hogy a szívünk meghasad, amikor meghalnak, és tovább állnak…
Éppen ezért hívom most fel a figyelmedet arra, hogy vasárnap ANYÁK NAPJA VAN!!!
Ha él még az Édesanyád, öleld meg, vigyél neki virágot, és öleld meg az Édesapádat is, mert Nélküle sem történhetett volna meg az a CSODA, AKI TE VAGY!!!
(Én a temetőbe viszek virágot…. Te ÉLJ a lehetőségeddel, amíg csak lehet…)

És szeresd, tiszteld a gyermeked másik szülőtársát is, mert együtt vállaltátok ezt a nagyszerű és kalandos kihívást! (Még akkor is, ha éppen már nem egymás párjai vagytok, ez a kapcsolat, ez a szülői szerep soha nem múlik el a számotokra!)

Élj úgy, hogy: MINDEN NAP EGY ANYÁK-APÁK-GYERMEKEK NAPJA LEGYEN!!!!

Lásd őket, a családodat a szíveddel, és szeresd őket, amíg csak teheted és még azután is….

HA MOST VALAMI SZOKATLANT ÉRZEL, vagy éppen már a megszokottat nem akarod érezni, akkor GYERE EL CSALÁDÁLLÍTÁSRA! Minden hónapban egyszer tartunk csoportos napot (figyeld az eseményeket), de egyénileg bármikor tudsz hozzám jönni!

Szeretettel vidáman, és már FELnőtten üdvözöllek:

Rakovics Évi